A címmel ellentétben nincs minden rendben, vagy legalábbis ma kicsit
hibbant vagyok. Nem is értem miért. Remélem holnapra ez az egész fura érzés
elmúlik.
A kapcsolatommal minden rendben (persze a már meglévő zavaró tényezőket
leszámítva). Sőt most kifejezetten jó a kapcsolatunk. Találtunk új közös
hobbyt. Snowboard. Ez a mi nagy közös kalandunk. Tényleg a legjobb dolog a
világon. Már háromszor voltunk és valami elképesztő élmény. Na jó, amikor
tegnap másodszorra esetem ki a felvonóból, akkor nem annyira így gondoltam.
Szóval boldog vagyok!!!! Tényleg…
Csak akkor miért tört rám ma reggel egy nagyon fura érzés. Hiányzik
fodrászka, de nagyon. Pedig továbbra sem ismerem. Akkor finomítok a mondaton:
Hiányzik a közös kis játékunk / játszmánk fodrászkával. Komolyan nem értem
magam.
Kb. egy hónapja találkoztunk utoljára. Akkor voltam nála szépülni. Ráadásul
a hajvágás után még haza is vitt és két apró puszika is elcsattant. A kocsiban
végig azt elemezte, hogy Ő mennyire örül, amikor reggelente találkozunk.
Persze, én is örvendek:) Nem is tulajdonítottam túl nagy jelentőséget az
esetnek. Ez csak egy rövid felvonása volt az immár másfél éve tartó
víg-drámánknak.
Azóta két hét volt, amikor reggelente találkozhattunk volna. De semmi. Erre
ma reggel úgy ébredtem, hogy látnom kell. Jó mérges is voltam, hogy kicsit
késve tudtam csak elindulni. Már több, mint 5 perce szobroztam a megállóban,
amikor már le is mondtam arról, hogy elém gördül kis autójával. Erre jött a
troli és én felszálltam. Ebben a pillanatban láttam, hogy elhúz a troli előtt.
Basszus, csak egy másodpercen múlt. Legszívesebben elpityeredtem volna.
Ráadásul azóta is csak ő jár a fejemben. Talán majd holnap.
Az a szörnyű, hogy nem tudom továbbra sem ezt az érzést hova rakni. Remélem
kósza érzelmi kitörés az egész. Hiányzik. Megnézegettem a honlapján a képeit,
és az érzés csak erősödött. Úgy beletúrnék a göndör tincseibe. Na mindegy: A
feladat másféléve ugyanaz: elfejteni, elfejteni, elfelejteni…
Talán nem ő, hanem csak egy kis flört hiányzik. Mással ilyet nem szoktam.
Ráadásul a puszikat sem tudtam hova tenni múltkor. Lehet, hogy ennek
lezáratlansága tört most ki belőlem. Persze tisztában vagyok vele, hogy
folytatás nem lesz, nem is lehet.
De miért most történik ez, amikor boldog vagyok, boldog vagyok, boldog
vagyok, boldog vagyok, boldog vagyok…
>