Minden parázs elillan, vagy csak elfojtjuk magunkban?

2009 április 29. | Szerző: |

 



Köszönöm a hozzászólásokat. És jó
tudni, hogy más is volt ilyen helyzetben, főleg egy dán herceggel, akinek a
kisugárzása a lehengerlő. (Syrtaki: volt egy olyan
pillanat,amikor azt hittem az én dánomról írsz, ő is ugyanilyen

egyébként mikor megismerkedtünk nem volt barátnője, helyettem választotta akkor
őt, persze érthető okokból. Miért gondolod, hogy a ti sztoritoknak annyi? )

 

Szóval nálunk a helyzet a nagy
semmi. De mi is lehetne. Helyesebben azt állítani, hogy semmi az egyáltalán nem
igaz. A találkozásunk óta levelezünk dán herceggel napi 2-3 emailben és képeket
küldünk egymásnak. Tudjuk mi van a másiknak, mit csinált a hátvégén, mi van a
munkájával stb.  De….

 

Ez így nem olyan egyszerű. Már
most kezdem érezni, hogy ez az emailezés el fog laposodni. Bár az érzéseim még
mindig lángolnak, de már sokkal kevésbé él bennem a kép róla. 3 hét alatt
gyakorlatilag pont az az elképesztő kisugárzás, ami megfogott fakult ki. Persze
vágyom rá, de nem tudom felidézni azt az érzést, amit éreztem. Pedig nem
szeretném, ha eltűnne belőlem. Csak sajnos ezeket a dolgokat emailben nagyon
nehéz átadni. Nem akarom, hogy eltűnjön az életemből és tudom, hogy ő sem
akarja, de a jelenlegi helyzetben nem fejlődik sehová a kapcsolatunk.
Helyesebben csak lefelé megy. Pl.: ma is csak egy emailt írtunk egymásnak. De
persze jó, minden reggel arra bemenni dolgozni, hogy majd megérkezik az emaile,
vagy egy képe.

 

A barátnőm szerint kicsit
határozottabbnak kell velem lenni. Tennem kellene célzásokat és nem csak
barátilag levelezgetni. Én próbálkozom. Jön is rá visszajelzés, meg nem is.
Syrtaki? Ez a más kultúra?

 

Pl.: Mondta, hogy megy egy
meetingre és kívánjak sok szerencsét. Erre én írtam, hogy jó szerencsét
puszit/csókot küldök. Erre azt válaszolta, hogy már várja az a csókot. – édes
nem.

 

De… Mondtam, küldjön valami dán
zenét, amit megnézhetek youtube-on, mert unatkozom. Erre küldött egy „YOU ARE
RIGHT NEXT TO THE RIGHT ONE”  refrénűt.
Szerintem Ő bele se gondolt. De én megkérdeztem, hogy ő éppen a megfelelő ember
mellett van-e?. Csak annyi volt a reakció, hogy jó kérdés. – KÖSZIIIII. Kicsit
jobban is lereagálhattad volna Drága

 

Persze lehet, hogy tegnap előtt
elrúgtam a pöttyöst, mert elmeséltem, hogy álmodtam vele azokról a csókokról,
de rémálom volt. Persze kíváncsi volt mit. Hát elég durvát, de leírtam neki,
kíváncsi voltam mit reagál. Az álom röviden az volt, hogy elmentem Dániába és
meglátogattam. A barátnője éppen elaludt és ő lejött hozzám az utcára. Elmentük
kocsikázni. A kocsival többször megálltunk, kiszálltunk és vadul csókolóztunk.
Az egyik ilyen alkalommal meglátott egy ismerős. Én nagyon rosszul éreztem
magam, és megkérdeztem tőle, hogy most mi lesz, sőt még hibáztattam is magam.
Erre Ő: Semmi baj, már számtalanszor megcsalta a barátnőjét,aki mindig
megbocsát. ÉS ha éppen nem velem lenne itt, akkor egy másik lánnyal szeretkezne,
aki persze nem a barátnője. Ezt leírtam neki. És mit válaszolt? Szinte semmit.
Ezt:

“I think that dreams are just a combination of unfinished
thougts. They sometimes get mixed up in a pretty crazy way. I don’t think it
means something, really.”

Köszi!!!!!! Tényleg nem jelent semmit. Csak majdnem
zokogtam, amikor felébredtem. Lhet, hogy ezt mégsem kellett volna kitálalnom.
Szerencsére azóta is küldött képet és írt, szóval talán nem ijesztettem el
teljesen. De azért lereagálhatná az érzéseimet néha. Sajnos az a  gyanúm, hogy személyiségünkben is nagyon
különbözünk. Én a mindig őszinte, tüzes kos vagyok, Ő pedig a visszafogott,
érzékeny szűz.


 

Szóval ez a helyzet. Napi egy-két email. Várokozás, hogy
örökre kialudjon a parázs. De én nem szeretném, hogy kialudjon és fel akarom
támasztani a tüzet és leperzselni az egész erdőt ami mögöttünk van. Mit tegyek?





 

<>

Kommentek

(A komment nem tartalmazhat linket)
  1. TopSecret says:

    Hát ez de nem könnyű… Miért gondolod, hogy így ellaposodik a kapcsolat? Úgy értem ha tényleg van közös hullámhossz, akkor hónapokig levelezgethettek úgy, hogy mindig találtok a másikban valami újat, valami izgalmasat, nem? Vagy csak én vagyok túl naiv?:)
    Nem lehet, hogy csak azért lángoltál érte, mert nem ismerted, és most hogy a levelein keresztül kezded megismerni, már nem is álmaid pasija?
    Pl. nekem a válaszai normálisnak tűnnek, neked meg egyáltalán nem tetszenek, kevés információt hordoznak, stb.. Szóval nem lehet, hogy csak egyszerűen nem illik hozzád? Vagy egy 10 éves dolognak nem szeretnéd, hogy ilyen valóságszagú vége legyen?
    Nemtom, csak “hangosan” gondolkodom…
    Szép napot!
    m

  2. suni25 says:

    Simán lehet, hogy igazad van. Normálisak nagyon a válaszai, ezzel nincs gond. Majd kiderül, vagy beborul

  3. Syrtaki says:

    Szia Süni! Biztos nem a Te dánodról beszéltem, ha most vagy 26-27 (és ha kos vagy akkor boldog születésnapot utólag :)) akkor a Te dánod kb. 36 lehet, az enyém meg nála 5-6 évvel fiatalabb (csak pár évvel idősebb nálam).
    Napi 2-3 email szerintem elég sok…! És igen, lehet, hogy el fog laposodni (akárcsak nálam), mert nincs személyes találkozás, ami táplálja, ezért lehet, hogy megmarad a barátság szintjén. Szerintem ritka, hogy szerelem alakul csak levelezés során… Nálam viszont 3 hónap kellett a „kifakuláshoz” tavaly is, idén is, de tavaly még tudtam, hogy mikor találkozunk legközelebb, most nem tudom… és nem igazán kifakult, csak… ha ránézek a fényképére, az egy kétdimenziós lap. Visszaadhatja a mélykék szemeket, a szőke haját, a szemtelen arckifejezést, a kisfiús, őszinte mosolyt… de az egész lényét mégsem. Nem pótolhatja a személyes találkozást. De ha látnám, ismét fellobbanna a régi láng. Szerintem ez törvényszerű, Nálad is. Hacsak a levelei nem ábrándítottak ki, ha a személységéről benned élő kép nem változott meg amiatt, hogy naponta kommunikáltok.
    Mit mond ő a kapcsolatotok jövőjéről? Beszéltek erről? Megy minden tovább ugyanúgy csak annyi a különbség, hogy leveleztek?
    A más kultúráról… annak idején, lehet, hogy egy magyar tanár ilyen jelzések után amiket Te küldtél (a fogalmazás tényleg aranyos volt :)) akár bele is ment volna valamibe… De ki tudja, Dániában mik a randizási szokások, lehet hogy ott a lányok is rámenősebbek, nyomulósabbak, stb. És az alapján, amit Dániában láttam, ott azért tényleg visszahúzódóbbak az emberek.
    Egyébként meg gondolom, ő is vívódik, ott a 10 éve barátnő, a halódó kapcsolat, Neked is van valakid (ehhez mit szólt?), amit le kellene rendezned… Sajnos, találkoznotok kellene (többször), hogy mindenkiben tisztuljon le, mit érez… Jelen pillanatban mindketten kapcsolatban vagytok (én és a dánom legalább szinglik vagyunk), és még nem is egy országban éltek… ez persze nem lehetne kizáró ok, de kétségkívül megnehezíti a dolgokat – ha hagyjátok.
    Az álmodról: ebből nekem az jött le (és talán neki is), hogy nem bízol benne (meg sok egyebet is jelenthet). Talán bűntudata is van a barátnője miatt.
    TopSecretnek is jó gondolatai vannak…
    Tudósíts továbbra is!!!! Szurkolok Neked!

  4. Syrtaki says:

    Nos, az én mesémnek hivatalosan is vége, a dánomnak van valakije…


Kommenteléshez kérlek, jelentkezz be:

| Regisztráció


Üzenj a blogger(ek)nek!

Üzenj a kazánháznak!

Blog RSS

Üdvözlünk a Cafeblogon! Belépés Regisztráció Tovább az nlc-re!