Helyzetjelentés – zajlik az élet továbbra is persze….

2009 augusztus 17. | Szerző: suni25 |

 

1. Munkahelyet váltok. Az új meló izgi és végre olyan,
   amiben remélem tényleg megtalálom magam. Bár vannak buktatói, de most
   vagyok fiatal és független, miért ne vágnék bele… Szeptember elején
   kezdek, de már kicsit ott is dolgozom. A főnök nagyon jó fej, laza, de
   azért nem kis elvárásai vannak.  Remélem meg fogok felelni neki. Bár nem
   minden téren ugye.. kicsit úgy érzem bejövök neki… Sőt… De mivel
   értelmes embernek tartom, úgy gondolom, hogy nem vett volna fel, ha ezt
   nem tudná kezelni. Mint pasi elég csúnya, de hihetetlen sármja van, szóval
   nekem is észnél kell lennem rendesen… Szóval a szitu kezelendő, de
   inkább az előnyeit kell kihasználni. Úgyis a nő irányít, fordítsuk ezt a
   javunkra… „Majd meglássssuk…”

 

2. Dánom. Teljesen kiakadt szegény. Sajnálom is, de a
   kemény férfi imaget is összetörte rendesen a drága. Meghalt anyukája
   nemrég és szakított a barátnőjével 10 év után. Szar lehet tudom, de azért
   nem kellene olyanokat írnia, hogy néha úgy érzi nem is akar élni. És még a
   felelőséget is kicsit rám tolja, aki marha messze van és innen nem tud
   segíteni.  Írtam neki egy szerintem
   nagyon szép emailt, hogy kirángassam a dologból. A lényege vmi olyasmi
   volt, hogy akit ennyire szerettem, az nem gondolkozhat így. Pont azt
   szerettem benne, hogy olyan erős, igazi férfi…. Végül is igaz is… És
   azóta nem válaszolt. Remélem jó van… Írni ne merek neki, mert a
   lehangolt, negatív leveleit nem akarom olvasni, így is napokig rajta
   filóztam.

 

 

3. A fő esemény. Összefutottam egy buliban a hétvégén
   Cs.-vel (aki miatt a blogot kezdtem). Hát nem mondom, hogy nem dobbant meg
   pici szívem, amikor megláttam, de nevezzük ezt inkább izgalomnak.  Nagyon örült nekem. És ekkor belém bújt a
   kisördög, nem kicsit…. A tesójával volt és nagyon érdekesen indult a
   beszélgetésünk. Elkezdtünk nosztalgiázni az iszonyat hosszú egy hónapos
   (szerinte két hetesL ) „kapcsolatunkról” vagy
   miről. Elmesélte a tesójának, hogy találkoztunk, milyen volt együtt a
   George Michael koncert és hasonlók. Nagyon jókedvűen nyilatkozott az egészről.
   Szerintem mi haveroknak jobbak lettünk volna, mint ennél többnek.

A „kapcsolatunk”
(nem tudok jobb szót, de inkább… afférunk) jó nagy hatással volt rá.  Két és fél éve teljesen magamba borultam. Még
a hajszínemet is akkor változtattam meg. Úgy emlékeztem, hogy mennyire elb..sztam
vele az ismerkedést, és most hétvégén rájöttem, hogy azért ez nem teljesen így
van. Emberünk az egyik legegoistább, legönzőbb ember, akit valaha ismertem. De
nem mondjunk rá rossz jelzőket, inkább csak gyereknek nevezném még, az Ő 31
évével.

Szóval eléggé
érdekes volt a beszélgetésünk, és meglepően sok szó esett megdöbbentően „hosszú”
afférunkról. Tanulságos volt…. Nagy jókedvvel mesélte a tesójának, hogy én
milyen jó szakács vagyok. Mondta, hogy szereti az indiai kaját és én más napra
olyan indiait főztem neki, hogy majd megszólalt. Jól esett és úgy gondoltam meg
is hagyom ebben a hitben. Valamire csak jó, hogy rövid volt a kapcsolatunk, nem
romboltam le az illúzióit, higgye csak, hogy én vagyok az évszázad szakácsnője.

Ezen kívül még
tett néhány megjegyzést, amiből azt szűrtem le, hogy túl sokat és túl sok hülyeséget
meséltem neki a régi kapcsolataimról. Na ezt nem kellett volna… De a lényeg:
Azt hittem, hogy azért szakított velem mert hisztis voltam  (bár egy kicsit tényleg az). De nem, neki
egyszerűen nem olyan nőre van szüksége mint én. Neki a bólogató kutya, otthon
ülős, de a másiknak hatalmas szabadságot adó házitündér kell. Hiába ezt látta
otthon is (még ő mondta, hogy a szülei rontották el – van benne valami). Persze
utánam Ő is összejött valakivel és Ők is két éve együtt vannak. A leányzó
legnagyobb erényeként megnevezte, hogy bárhova elengedi bulizni és nem szól
semmit érte.   Na én valószínűleg nem lennék annyira megértő,
ha ez minden hétvégét jelentené, ahogy valszeg náluk.  Szóval leginkább ezért lettem lepattintva anno.
– jogosan…. Persze hisztizni se kellett volna. Elméletemet megerősítendő, még
egy sztorival megtámogatta. Az egyik barátnőm táncolt egy sráccal, semmi több.
Mondtam neki, hogy a csaj férjnél van és van egy édes 3 éves kisfia. Erre
teljesen elborzadt, hogy hogy lehet egyáltalán itt, sőt hogy képzeli hogy
táncol. Erre megkérdeztem tőle, hogy nem lehet, hogy nálad egy nőnek semmit sem
szabad még szolidan táncolni sem), de neked mindent. A válasz egyértelmű DE…
volt. És ő tudja, hogy neki ez a baja, de ez van ezt kell szeretni….. No
comment.

De amin nagyon
jót szórakoztam, és drága Cs. bármennyire is szerettem is, igen erős
erőfeszítést tett, hogy lerombolja eddig kialakított, bár így sem túl pozitív
imagét.  Amikor szakítottunk, még
utoljára ágyban akartam vele bújni, de még megcsókolni se volt hajlandó. Hát
való igaz maradt emiatt bennem egy kis tüske. Most kb. százszor elhangzott,
hogy milyen szép vagyok, sőt én túl jó voltam hozzá (na ezen a ponton kaptam
majdnem röhögő görcsöt). És hát mi lenne ha, ha valami vagy bármi, de persze
szigorúan csak ma estére és esetleg nagyon szívesen néha Pesten is. Szóval most
arra kellettem volna… Ebből is látszik, hogy így bulizik ő. Tényleg nem árt,
ha aktuális barátnő nem kis szabadságot ad. Persze a dolog nem történt meg, de
a bennem maradt tüskét örökre kihúzta és már kevésbé látom ideálisnak a pasit.
Talán majd egyszer az lesz, ha felnő…. Bár úgy nehéz változni, ha valaki úgy
áll hozzá, hogy ő ilyen, ekkora egy fasz és ha valakinek így kell, akkor jó…
azaz tudja, de jól érzi így magát. A hülye nők meg megerősítik ebben.

Még egy dolgon
mosolyogtam nagyon jót. Anno a szex nem volt valami fergeteges köztünk, sőt…
Sajnos a nagy egójával arra még nem jött rá, hogy  a ki-be ki-be fűrészeléstől viszonylag
kevesen jutnak el a csúcsra. Legalábbis szerintem, én biztos nem. Én ezt akkor
meg akartam vele beszélni és elmondtam, hogy mi nem jó, hogy kellene esetleg.
Na valszeg itt eléggé belemásztam a lelkébe és a szakításban az egyik motiváló
tényező tuti ez volt. Lehettem volna persze ebben kíméletesebb, de úgy
gondoltam enélkül úgysem fog működni a 
dolog. A találkozásban a vicc az volt, hogy mondta, hogy ő mindig mennyire
őszinte volt velem, ezért mondja most is, hogy arra azért jó lennék (és persze
az őszinteség mennyire fontos). Erre nem bírtam ki, hogy ne jegyezzem meg, hogy
én egyszer eléggé őszinte voltam vele, de ő nem nagyon tudta elviselni ezt az
őszinteséget. Még vissza se kérdezett a drága, hogy mi volt ez. Láttam a
szemén, hogy pontosan tudja.

Szóval egy
lezáratlan seb bennem, szerencsére nemhogy beszakadt volna, hanem teljesen
begyógyult. Én jártam jó, hogy anno kidobott… És talán tényleg kicsit
fejlődni is tudtam….  Bár ha egyszer
felnőne, jó pasi lenne…. De sajnos én már akkor nem leszek ott….