Csak egy fogyi és más semmi….
2008 szeptember 4. | Szerző: suni25
Néha úgy érzem, hogy nem vagyok normális. Fodrászka valszeg nyaral, mert már vasárnap dél óta nem lépett be az iwiw-re. Ilyet nem annyira szokott csinálni. Bár az is előfordulhat, hogy elromlott a nete. De mivel reggelente sem futottunk össze a héten, ezért sanszos, hogy az első verzió a reálisabb. Mondta már korábban, hogy terveznek a csajával egy szicíliai nyaralást szeptemberben. Szreintem éppen ezen van. Ami jó, hír mert így legalább két hétig tutira nem látom. De…. Komolyan kattant vagyok. Tegnap végignéztem a nőismerőseit, hogy ki az aki hozzá hasonlóan nem lépett be 31-e óta. Csak kb. 15 ilyen volt. Most ezeket csekkolom, remélve, hogy kiderül ki a barátnő. Kíváncsi vagyok no, vagy csak nagyon unatkozom??? Lehet, hogy lassan bezárnak a sárga házba. Mág, jó, hogy azt nemrég bezárták 🙂 Mindegy, le kell válni a témáról. Nem gondolok a rózsaszín elefántra, nem gondolok a rózsaszín elefántra. Persze ezt annyit mondogatom, hogy tutira rágondolok. De legalább a téma le van zárva és az idő valószínűleg majd gyógyít rajtam. Bár. kb. 3 hét múlva hajat kellene csináltatnom, na addig teljesen el kell felejteni, hogy a találkozó ne rázzon meg.
Kaptam egy kedves hozzászólást, hogy gyerektelenül tényleg necces egy gyerekes pasi, és biztos eljön majd a herceg. Jó, jó ezt én is tudom, de azért nem olyan könnyű lépni. Mostanában ugyan viszonylag jól megvagyunk, bár a gyerekes hétvége csak most következik, amiből én félig ki fogom magam húzni. De valahogy nem megy, hogy atom kedves legyek vele. Továbbra is beszólogatok neki, sőt talán még többet. Pedig megfogadtam, hogy extra kedves leszek. Úgy látszik az emeber nem tudja megerőszakolni saját magát. Mindenesetre még próbálkozom. Mert egyébként ő tényleg fogyel rám. Tegnap pl. még a konditeremhez is eljött értem, pedig ő már otthon volt (ugyan ezt tólag a fejemhez vágta, hogy ő mekkora szivességet tett – na ezért nem kérek senkitől semmit). Ráadásul a fogyókúrában is abszolút partner.Sőt a lefekvés előtti műsor is elég jól sikerült tegnap. Na jó, erőlködök még egy kicsit. Csak az a baj, hogy ilyen helyzetben nem lehet bevonzani a szőke herceget fehér lovon. Bár az egyik kedves barátőm megjegyezte, hogy mással meg más baj lesz…Nem egyszerű.
A fogyókúra elég jól tartható. Most tartok a 4. napnál és csak 9 szigorú nap van, utána egy kicsit enyhébb, amíg el nem érem a célomat.Attól félek, hogy túl kevés kalóriát eszek, és lelassul az anyagcserém. De nincs kedvem számolgatni, mert napi 5 kajálással csak meg van az a 1200 kcal. Aztán szépen 56 kg leszek és mindenkinek én kellek majd 🙂 Jó vicc, mintha csak ezen múlna.
Ez a hétvége is eltelt
2008 szeptember 1. | Szerző: suni25
A hétvégén csajbuli volt a Balatonon. Jól éreztem magam, bár a mostanában felhalmozódott dogok sajna rendre eszembe jutottak. Fodrászka persze nem jelentkezett és nem is volt ott. Megpróbálok nem haragudni rá, de egyelőre kicsit még forrongok. Reggel szerencsére elkerültük egymást és nagyon remélem, hogy ez egész héten így lesz. Mintha messziről láttam volna az ő kocsiját, de még nem értem ki a megállóba, így ő nem láthatott. Szóval egy hajszálon múlt. Remélem, hogy holnap is ilyen szerencsés leszek. Az a baj, hogy a lelkem mélyén nagyon szeretnék vele találkozni, mert kíváncsi vagyok hogy viselkedne. De mivel még bennem van a harag, nem tudom mit mondhatnák neki. Legszívesebben annyit mondanék, hogy “így jártál, sajnálhatod”. Valószínűleg a közömbösség, és mi sem történtség lenne a legcélravezetőbb, de tudom, hogy a jelenlegi lelki állapotomban nem tudnék nem beszólni neki. Szóval, megpróbálom elkerülni, elfelejteni, kitörölni…. Néha a sírás kerülget, ha rá gondolok, de erős vagyok, ráadásul egyébként sem ő az ideális partner. Csak sajna egy kicsit belelovaltam magam.
Persze a lelkemnek az sem segít, hogy a kapcsolatom a szakítás szélén áll.Ráadásul nincs is kedvem egyedül maradni, de nem vagyok benne biztos, hogy jó nekem ha beleragadok ebbe az egészbe. Tegnap fél órás kiselőadást tartott a párom arról, hogy nem fog menni ha én nem szeretem a gyerekét. Nem értem miért is kellene szeretnem, elég ha elfogadom. Szerinte ez nem elég. Pedig még a pszichológiai könyvek is azt mondják, hogy nem elvárható a dolog. De bezzeg ő, ő minden helyzetben mellette állna a szerelmének, és ő lenne a legboldogabb ha a másik gyerekét nevelhetni. Szerintem ez duma, bár már volt ilyen szituban, csak szerintem az idővel megszépült. Azt mondta gondolkozzak. Az a baj, hogy tudom, hogy ha bármilyen választási helyzet van köztem és a gyerek között, akár valami apróság, program, vagy komolyabb történet, akkor tuti, hogy a gyereket fogja előnyben részesíteni, minden esetben. Ezt nem könnyű feldolgozni. Persze, ha majd nekem is lesz gyerekem megértem… Jó, jó, de így hogy vállajak gyereket.
Na mindegy. Megpróbálok minden energiámmal azon lenni, hogy pozitívan álljak dolgokhoz. Nem szólok be, kedves leszek, és megpróbálok örülni a gyerekének. Ha ez mégsem sikerül,akkor irány a szingli lét. Hát vidámságos lesz 🙁
Megyek dolgozni, hátha az legalább eltereli a figyelmemet a bajaimról.
Ja fogyókúra. Mi indul, cél az 56 kg (most 61). Kíváncsi leszek…. Éljen alexandra… Bár szerintem 1 hét múlva nem ezt fogom mondani.
A flörtről…
2008 augusztus 27. | Szerző: suni25
Most olvastam ezt az elmélkedést, hasonlatot a flörtről, az ismerkedésről, a férfi nő kapcsolatról:
kakas kergeti a tyúkot
Mire gondol a tyúk? – ha gyorsan megállok, akkor k.rvának látszom, ha gyorsan szaladok, nem fog meg. Talán megbotoljak?
Mire gondol a kakas? – ha utolérem, jól megprüty… Ha meg nem? akkor legalább sportoltam egyet...
Nekem nagyon tetszik és valószínűleg találó is. Nálam is ez lehet a helyzet, az Úr sportolt egyet:)))
Kicsit haragszom rá. Ez jó jel, pont ezt akartam. Megyünk a csajokkal a Balcsira a hétvégén ugye. Mivel ez még nem volt 100 százalék, ezért fodrászkának sem tudtam eddig tutira mondani, hogy ott megtalál, de már említettem neki. Napokig gondolkoztam, hogy írjak-e neki smst ezzel kapcsolatban. Ma rászántam magam. Nem volt túl jó döntés…
Írtam az sms-ben, hogy esetleg van-e esély rá, hogy véletlenül akkor pont arra jár. Nem válaszolt. Semmit sem… Pedig már vagy két és fél órája elküdtem. Ok, lehet, hogy még nem tudja, lehet hogy most szervezi, de akkor is. Ő csak “sportol” mint a kiskakas. De én már unom a futást. De ez mindenestre egy jó teszt, ha nem válaszol semmit, akkor nincs értelme reménykedni, csak játszott… Eleinte jó játék volt, én is élveztem csak most már annyira nem.
Mivel a múlt pénteki puszi után még csak azt sem mondta, hogy bú vagy bá, azt hiszem elfelejthetem. Így jártam. Ráadásul most a kapcsolatomban is van egy ettől teljesen független elég nagy konfliktus.
Lehet, hogy újra szinglinek kellene lennem????
Egy kis lépés az emberiségnek, egy nagy lépés nekem
2008 augusztus 22. | Szerző: suni25
találkozunk, de azért elengedtem két trolit, mert kíváncsi voltam a
viselkedésére. Ugye, tegnap mondtam neki, hogy nem kell reggelente elvinnie,
amire csak bólogatva vigyorgott a Drága. Erre persze megállt a trolimegállóban.
Amikor beszálltam még nagyjából magamnál voltam és felvágott nyelvel megkérdeztem,
hogy tegnap nem abban maradtunk, hogy nem vesz fel többet. Újabb vadalma vigyor
a részéről. De de abban maradtunk, de hát itt állt meg a kocsisor vége a
lámpánál. Persze, persze, nem kell a púder.
Sikerült ma reggel is miniszoknyát felvenni, pedig ma nem
neki öltöztem, hanem csak egyszerűen ehhez volt kedvem, így még magassarkút sem
húztam. Reggel nem nagyon érdekelt miben vagyok, most már jobban érdekel, de
így utólag nem bánom, hogy ezt választottam, mert….
Ő újra rákapcsolt ami az utóbbi két találkozáshoz képest
eléggé meglepett. Nem tudom mi okozhatta ezt nála, talán, hogy mondtam ne
találkozzunk reggelente (bár az ezirányú döntést rábíztam). Miért van az, hogy
a pasiknak, csak az kell ha tartózkodóan viselkedsz? Bár valszeg a lökött nők
is ilyenek, hiába a vadászösztön dolgozik.
Szóval miniszoknya: Ő megjegyezte, hogy miért csinálom, hogy
ekkor szoknyát veszek fel, mert így megint menekülhetek majd, és elkezdte
simogatnia lábam, persze egyre fentebb
és fentebb. Na ekkor vesztettem el minden kontrollt és süllyedtem egy 5 éves
óvodás szintjére, aki kb. csak vihogni tudott és egy értelmes mondat nem jött
ki a száján. Ráadásul Ő tovább fokozta és megkérdezett valami olyasmit, hogy
miért menekülök, amit én azzal a kérdéssel tettem egyenértékűvé, hogy mit is
akarok tőle. Na itt volt az alkalom, hogy tisztázzunk néhány dolgot, de engem
annyira váratlanul ért, hogy egy 10 másodpercig köpnyi nyelni nem tudtam. Aztán
végre sikerült kinyögnöm, egy szerintem ebben a helyzetben elég normális
választ, mégha kicsit virágnyelven is volt:
„Az a baj, hogy szerintem nem egyezik az elképzelésünk, mert Te csak a „lábaimat”akarod,
én pedig meg szeretnélek ismerni”. Erre Ő, gyakorlatilag hitetlenkedve,
annyit kérdezett, hogy ezt miből gondolod. Na itt lehetett volna karakánul,
frappánsam megbeszélni a dolgokat, hogy pl. abból, hogy nem kezdeményezel a
nyamvadt találkozót sem, nem tudtunk még soha nyugodt körülmények között
hosszabban együtt lenni, beszélgetni stb. Most már persze megvannak a válaszok,
amit valami vicceske köntösbe be is lehetett volna csomagolni, de ott és akkor
egy „nem tudomon” kívül nem voltam képes semmit sem kinyögni. Így azért elég
nehéz lehetett velem kommunikálni. Nagyon utálom magam érte. Úgy viselkedtem,
mint egy 16 éves lökött bakfis, aki nem tud túllépni azon, hogy „jujj, pasi,
jujj, rámnézett, jujj hozzám ért. Ő persze abszolút határozott volt, talán még
sohasem láttam ennyire határozottnak (főleg hozzám képest).
Elképesztően zavarban voltam, amit mondtam is neki. Talán ez
egy kis mentséget jelent a bénaságomra. Nem, erre nincs mentség. Amikor kiszálltam,
azt mondta adjak puszit, így erre megtörtént az első szájra puszi. Jujj, de
rossz vagyok. Elmondta háromszor, hogy jó munkát és jó hétvégét, amire csak annyit
tudtam reagálni, hogy ezek után…. Jajjjj.
Ez még elég erősen kezd átcsúszni a megcsalás kategóriába.
Utálom magam. De több nem lesz köztünk, hacsak nem ismerjük meg egymást jobban
és derül ki hogy mennyire össze illünk. Ha ez esetleg így alakulna, akkor
lépek. AZ a baj, hogy annyira azt érzem, hogy ezt a gyerek témát nem tudom a
jelenlegi kapcsolatomban feldolgozni és menekülök. Szeretnék találni valakit,
aki gyerektelen, de legalább annyira számíthatok rá, mint a páromra. Ez nem
egyszerű és valszeg nem is fodrászka lesz. Ennek ellenére talán jobb lenne, ha
valami kirángatna ebből a helyzetből, mert már most fel áll a szőr a hátamon,
hogy a hétvégét a gyerekkel kell töltenem, ráadásul már ma este jön. Nyilván ha
fodrászkával lennék, akkor a gyerekezés helyett meg egyedül lennék jó sokat.
Lepottyanhatna az égből egy pasi, akiért úgy rajongok, mint fodrászkáért,
annyira figyelmes mint a párom, nem néz állandóan sportot avgy TV-t, nem oktat
ki folyamatosan, ad a véleményemre, de jóval intelligensebb nálam, szeret
főzni, borozni, borfesztiválra, koncertekre járni, van baráti társasága, akikhez
engem is elvisz, szeret velem lenni, sőt együtt is élne akár velem (mert én ezt
igencsak élvezem), őszinte hozzám, csak akkor és addig van velem, ha tényleg
velem képzeli el az életét, jó humora van, és nem utolsó sorban jó az ágyban
(ez szerencsére most is így van, de egyre kevésbé kívánom sajna) ÉS NINCS
GYEREKRE és volt felesége.
Azt mondják, hogy az elvárások pontos megfogalmazása, már jó
út ahhoz, hogy megtalálja az ember a hozzá illő párt: nálam valszeg az hiányzik
egyelőre, hogy rossz helyen keresgetek.
Hogy mi lesz ezután???? Azt most pontosan tudom. Várok még
egy hetet, ha fodrászka szeretne jobban megismerni (nem vízszintesben) akkor
állok elébe. Ha nem akkor jó gyorsan kiverem kicsi fejemből. Na ez jó „könnyű”
lesz. Aztán gyorsan átgondolom, hogy mit akarok a páromtól. Illetve túl tudok-e
lépni a gyerek problémán, megpróbálom minden energiámmal a kapcsolatot
megjavítani, a lelkemet helyrehozni, a gyerekhez való hozzáállásomat javítani.
De ha ez nem megy az év végéig sem, akkor 2009-ben lekésőbb új életet kezdek és
újra szingli leszek, majdnem 27 évesen. Szép kilátások mi?
Szabad-e szerelmet vallani???
2008 augusztus 21. | Szerző: suni25
Ma indítottam egy fórumot azzal kapcsolatban, hogy szabad-e őszintén elmondani az érzéseinket egy férfinak, akiért epekedünk. Meglepő volt, hogy a szokásos szitkozódó, gonosz megjegyzések helyett értelmes válaszok jöttek. Persze elég vegyes válaszokat kaptam, szóval ott vagyok ahol elindultam. De jó volt, nagyon jó, sose volt még ilyen jó…
Nos, meglepően sokan mondták azt, hogy igenis mondjuk ki az érzéseinket, és merjünk őszinték lenni. Ha a másik ezt idiótán reagálja le, az az ő szegénységi bizonyítvénya. Érdekes meglátás. Tetszik.
Voltak olyanok, aki megértették a dilemmát, és buzdítottak a kimondásra, hogy túl tudjak lépni, le tudja zárni, ne maradjon bennem biozonytalanság. Ők az éleslátok, akik átérzik, hogy mi megy végbe bennem. Ráadásul olyanok is voltak ezen a nézeten, akik már többször kaptak erre negatív választ. Sőt a legtöbben kifejtették azt is, hogy én is azt fogok kapni. Miylen igaz.. Megfontolandó.
ÉS persze volt az az erős, nem megalkuvó réteg, aki ilyet sohasem tenne. Ugyanis az a véleményük, ha a pasi lépni akar, úgyis lép. Ha egy évig nem történt semmi, akkor viszont nem is fog. Nekik van a leginkább igazuk. Bár az én esetemben vehetjük akár lépésnek is, amit cirka 3 hete tett. Csak valami mindenek feletti erő azt súgná meg, hogy csak kettyinteni akart vagy esetleg… Talán soha nem fogom megtudni.
Ezután eldöntöttem, hogy a vélemények vegyes egyvelegét fogom alkalmazni.Ha nem lesz alkalmunk beszélgeni, egyszerűen szó nélkül eltávolodok. Ha viszont tudunk beszélgetni, megpróbálom belőle kihúzni, mit is akar. Persze konkrét vallomást nem óhajtok tenni, ráadásul elég erős is lenne, ha azt mondanám szeretem, mert nem is ismerem. De esetleg érdemes lenne megtudni, hogy hányadán állunk. Ha nem érdekelne, akkor tuti nagyobb lenne a pof.. ám, bocs szám, de így én vagyok a legkisebb, leggyávább szörny nyuszi.
Mindenesetre, ha esetleg valamelyik reggel látom és megáll,akkor annyira leszek bátor, hogy megkérdezzem, hogy nem azt beszéltük meg, hogy többet nem áll meg a megállóban. Na kíváncsi leszek a reakcióra…. Ha nem áll meg, akkor persze autómtice a c terv lép életbe: the end
Ma majdnem elengedtem
2008 augusztus 21. | Szerző: suni25
Ma reggel megint nagyon távolságtartó volt, de ennek ellenére felettébb kedves. Mondta, hogy most pénteken megy le a haverjával Fürdere. Na puff neki, mikor említettem neki, hogy mi a 30-31-ei hétvégén megyünk valószínűleg, gyakorlatilag megígérte, hogy Ő is megpróbálja arra a hétvégére egyeztetni a pasis hétvége időpontját. Persze megkérdeztem hogy akkor jövő hétvégén nem jönnek? Azt mondta, hogy még nem tudja, de a válaszaiból azt vettem le, hogy meg próbálja megoldani. Bár szerintem már ő se tudja mit várjon ettől. Szóval lehet, hogy nem lesz közös balatoni hétvége. Talán jobb is így… Bár nagyon sajnálnám, mert talán akkor végre lenne alkalmunk hosszabb ideig kettesben beszélgetni egy kicsit.
Reggel elég sokat hangoztatta, hogy mekkor dugó volt, pedig hogy sietett stb… Erre kapva az alkalmon, megjegyeztem neki, hogy én nem akarom őt fenntartani, és nem kell reggelente elvinnie, nem akarok neki kellemetlenséget okozni. Megpróbáltam kicsit viccesebbre fogni, így hozzátettem, hogy majd messziről integetünk egymásnak. Persze erre gyakorlatilag semmilyen választ nem adott. Csak vigyorgott mint a vadlma és mondta, hogy majd integetünk. Ezt most vegyem annak, hogy ma reggel mentük utoljára együtt? A szívem szakad meg. Bár kb. egy hét múlva úgyis direktbe kértem volna erre. Nagyon fura lesz legközelebb. Kíváncsi vagyok, hogy elhúz-e előttem a megállóban. Illetve ha mégis megáll, akkor hogy reagáljam le. Jajjj!!!
Most már megvárom a jövő hétvégét és függetlenül attól, hogy találkozunk-e, lezárom a dolgot. ÉS rendbehozom a kapcsolatomat, amennyie csak lehet.
Sírni tudnék….
2008 augusztus 19. | Szerző: suni25
Ma reggel összefutottunk megint. Nem volt túl jó. Álítólag nagyon kimerült és fáradt volt… Hát nem tudom, hogy ez volt-e az oka a viselkedésének. Most nagyon távoldáságtartó volt, sőt… Pedig vártam, hogy majd megemlíti, hogy lógok két puszival a barátnőm fodrászoltatásáért, de nem tette. Sajnos… Pedig már százszor elképzeltem, hogy azt a két puszit olyan érzékien és lassan fogom az arcára nyomni. De nem szólt semmit. Bár a barátomról megint kérdezett, azaz megkérdezte, hogy hogyhogy el lettem engedve barátnővel a SZigetre. Legalább érdeklődött…
Azt hiszem Ő is abba akarja hagyni, az egymás agyának húzását. Már csak másfél hét és abbahagyjuk. Azt hiszem azt is megbeszélem majd vele, hogy többet ne vegyen fel reggelente, mert csak nehezíti a lelkemet. HAmarosan vége lesz ennek.
Tudom sokkal rosszabb lesz, ha majd nem látom (esetleg csak kéthavonta a szalonban), de azt hiszem ez a megoldás. Eleinte fájni fog, de hosszú távon tuti megéri.
Mi látsz ha becsukod a szemed?
2008 augusztus 18. | Szerző: suni25
Mint minden második héten vasárnap este most is nagyon be voltam sózva , hogy hátha találkozok reggel az én édes kisértésemmel. Így persze ki volt, aki rögtön bevillant, amikor becsuktam a szemem? Persze, hogy az Ő mosolya, de azt nem mondhattam. Egyébként is már nagyon le kellene vállnom erről a témáról, mert csak hergelem magam, miközben szépen lassan tönkreteszem a kapcsolatomat és a fodrászka is valszeg csak kalandot lát bennem. Ráadásul még vele is álmodtam, de valami eszeveszett marhaságot. Azt álmodtam, hogy felhívott magához, de amikor odaértünk kiderült, hogy ott lakik az anyja és a vagy 15 testvére és a lakás tele volt emeletes ágyakkal, mint egy laktanyában. Na ez mit jelenthet??? Ha okos álomfejtő lennék, akkor azt mondanám, hogy a jelentése az, hogy ha kialakulna köztünk valami, akkor sem lennénk egyedül a kapcsoltaban… Profi belemagyarázó vagyok, mi? Lehet, hogy álomfejtéssel kellene foglalkoznom, tuti nem keresnék rosszul.
Ráadásul a barátnőm, aki pénteken volt nála fodrászoltatni, szintén úgy nyilatkozott, hogy elég megnyerő a fiatalember. Sokáig azt hittem, hogy csak nekem tetszik, mert eléggé kapafoga van és enyhe feminim beütésekkel is rendelkezik, de talán ez naív feltételezés. Eddig akivel beszéltem róla, azt mondta, hogy elég jó pasi. Hiába, no… a mosolyának nehéz ellenállni. Van valami ebben a pasiban ami végzetesség teszi, legalábbis számomra. Kb. naponta háromszor megnézem a honlapján lévő videón, és sugárzik róla a kedvesség. Bár simán lehet, hogy nem minden helyzetben ilyen.
Ma reggel nem futottunk össze, pedig nagyon vártam. Érdekes, hogy reggel mindig megérzem, hogy fogunk-e talizni. Most azt éreztem, hogy nem, pedig minden jel arra mutatott. Nem is jött.
Még adok magamnak egy két hét ömlengést, aztán tényleg lezárom az egészet és megpróbálom ebből az agyament bolondságból kikergetni a lelkemet.Megint nagyon hiányzik.
Nem élhetek muzsikaszó nélkül – helyesebben nélküle
2008 augusztus 14. | Szerző: suni25
Nem akartam én felhívni, és a vezetékes számot adtam meg, ahol be lehet
jelentkezni. Persze így hirtelenjében nem sok esélyét láttam az időpontnak,
mert én is két hétre előre szoktam jelezni, ha egy kis búraigazításra van
szükségem. Fel is hívta a szalont, ahová már holnapra kapott időpontot, de nem
a “kísértésemhez”. Nála nem volt hely, ezért egy másik fodrász
vállalta a barátnőmet.
Ahogy ezt el mondta, mi sem kellett nekem több. A szívem
rögtön összeszorult, a gyomrom a torkomba dobogott. Van ürügy felhívni, vagy
sms-t írni. Gyáva nyuszi szokásomból adódóan maradtam az sms vonalnál, és nem
bírtam ki, hogy ne húzzam az agyát egy kicsit. Hiába rossz vagyok. Bár örülnék
én ha csak a rosszaságról lenne szó, sajna a gyomor összerándulás nem jó jel,
nagyon nem jó… Mert ha csak laza szórakozásból flörtölgetek és kell a
pozitív megerősítés, akkor még talán elnézhető a dolog. De így, hogy majd
kiugrott a szívem a helyéről, amikor megkaptam a válaszát, az veszélyes, nagyon
veszélyes. Hogy nézzek így a párom szemébe este, otthon…. Jajjj!
Ráadásul az sms-ek sem voltak, azok a szende kislány félék. Azt írtam neki,
hogy a barátnőm megy holnap hozzá, helyesebben a beosztottjához és
esetleg megtenné-e hogy figyel a lány hajára. A végére hozzátettem, hogy
köszönetként kap tőlem két puszit. (tudom, rossz vagyok)
Nem voltam benne biztos, hogy válaszol. De. Persze mi volt a válasza??? Hát!? Csak két puszit????
Jajjj. Adnék én neked ezret is Drága, de nem tehetem, nem teszem meg…. Na jó,
nem ez válaszoltam…. Ezt írtam: “gondoltam (helyesebben reméltem),
hogy lecsapod. Magas labda volt:) Én jó kislány vagyok” Na így kell
adni kettőt és elvenni egyet. Én a helyébe már tuti bepöccentem volna, hogy
szórakozz az any…-dal. Bár régebben én is bepööccenhettem volna, hogy csak
húzott, amikor én Őt akartam. A válasza persze az volt, hogy “akkor miért a reménykedés?” –
finoman fogalmazott…
Nem tudom mennyire volt erre egyértelmű a válaszom, de úgy éreztem most egy
kicsit vissza kell vennem, még akkor is ha többet nem áll velem szóba. Persze,
továbbra sem bírtam magammal. A válaszom: “Miért,
ki mondta, hogy hova kapod a puszikat? Viccet félretéve: A reménykedés csak
abból áll, hogy egyszer olyan élethelyzetben leszünk, hogy akár 3 puszi is
lehet” – Remélem érződött a többesszám, azaz csak akkor lehet bármi,
ha ő is és én is magányosak leszünk. Na persze ilyen valszeg a következő évezredben
sem fog történni… Persze erre már nem válaszolt. Valszeg Őt nem gyötörné a lelkiismeretfurdalás
a barátnője miatt, de talán kezd rájönni, hogy engem igen. Szóval, ha csak nem
üt be a krakk mindkettőnk kapcsolatában, akkor soha nem lesz a két puszin kívül
semmi:(
Én szépen éldegélek majd az ideális férjalapanyag pasival, és rá majd évek
múlva mosolyogva gondolok. Ilyen a szép plátói szerelem…. Csak sajna, beül a
szívembe nem ilyen szép…. Hiányzik a fene egye meg!!!
I’m over you, I’m overpowered
2008 szeptember 5. | Szerző: suni25
Egyáltalán nem számítottam rá, hogy találkozunk, de a véletlen így hozta (most tényleg teljesen véletlen, mert kb. 20 másodperccel előtte értem ki a megállóba). És persze felvett, talán jobb lett volna ha továbbhajt. Legközelebb ezt konkrétan megbeszélem vele. Az a baj, hogy ez marha hülyén jönne ki, de valahogy jó lenne lezárni ezeket a reggeli találkákat. Majd meglátom, most van több mint másfél hét gondolkodási időm ezzel kapcsolatban.Lehet, hogy egyszerűen egy sms-t kellene ezzel kapcsolatban küldenem neki, és akkor legalább nem tudok marha bénán reagálni a válaszaira? Mi a véleményetek? HA sms-ezek azt még ma kellene, mert később már úgy fog kinézni, hogy állandóan ezen agyalok. Pedig NEEEM is (DE)
De jó hír!!!! Úgy érzem, kezdek túl lenni rajta. Olyan nyugodtsággal és közömbösséggel ültem be mellé, mint még soha. Ez azért is meglepő, mert az elmúlt napokban órákat töltöttem a wiw adatlapja nézegetésével. Na ebből is látszik, hogy kezdek meghülyülni: napról, napra változnak az érzéseim. Büszke vagyok magamra, ráadásul szerintem elég jól is néztem ki – és szerény is vagyok….
Ő is közömbös volt. A múltkori lábfogdosáshoz és szájra puszihoz képest, azért ez jelentős változás. De mondhatom azt, hogy nem lep meg. Egy éve csináljuk ezt. Egyszer közeledés, majd közömbösség. Ha én lesza…om, akkor kezd megint közeledni, és a folyamat újra és újra indul. Csak már kezdem egy kicsit unni, talán ő is. Legalábbis nagyon ajánlom neki.
Kedves megkérdezte, hogy milyen volt a Balcsi a csajokkal. A válaszom elég rövid és kevésbé szalonképes lett volna, ha néhány nappal ezelőtt futunk össze: Anyukád!!!!! De kedves és udvarias kislány módjára kifejtettem röviden, hogy milyen volt. Aztán nem bírtam tovább és rákérdeztem, hogy egyébként nem válaszolt az sms-emre… Ó, óó, ö, öö hát Ő nem tudott volna lejönni. Mondom, ok ok…, de esetleg válaszolhattál volna. Jaj, ő elfelejtette. Tudom, a pasik utálják a kérdőre vonást, főleg egy olyantól akinek semmi köze hozzá. De ez engem miért is érdekelne többet a jövőben, hogy ő mit gondol? NA bumm…
Aztán még sikerült egy kedveset beszólnom. Kérdeztem, hogy mikor is utazik Párizsba fodrásztalira, mert mennem kell lassan hozzá. Szerencsére ez az időpont nem öti az én fejem kijavítását. De persze, hogy képben legyek, még elmondta, hogy valamikor utána még megy egy hétre szabira, de a hajfestős lányok úgyis leszek. Na erre, kibújt belőlem a kisördög: NEM BAJ, TE ÚGYSEM KELLESZ….!!! Persze a szövegkörnyezet a hajcsinálás volt, mert hát ugye most úgysem akarok vágatni és a festést a csajok végzik, de azt hiszem kivételesen mélyebb értelme volt ennek a mondatnak. Csak lightosan visszakérdezett, hogy nem kellek??? Erre nem mondtam semmi. Gyors témaváltás. És mentek Szicíliába? Ja igen, vagy oda, vagy a Kanári szigetekre. Köszi…
Azt hiszem ez volt az első olyan reggel, amikor összefutottunk, hogy egy halvány mosolyszerű képződmény sem hagyta el a szám. Amikor kiszálltam a szokásos mézes mázos stílusában rámnézett és közölte, hogy ismét egy élmény volt és jó hétvégét nekem.. hahaha neked is…Pont lesz..rom a hétvégédet, ahogy te is az enyémet.
Szóval a sztory a végéhez ért. Ma kb. 1-ig kellene eldöntenem, hogy megírom-e azt az smst. Mi legyen?
Persze mindig sikerül megvillantani a számomra szimpatikus oldalát. Amikor beszálltam a kocsiba elég jó zene szólt. Rákérdeztem mi ez. Kiderült Tom Jones, ami az ő legnagyobb kedvence. Én kb. A sexbomb-ot ismerem tőle, vagy csak azt tudom, hogy tőle van. De ahogy beértem az irodába, megszereztem egy albumát. Tényleg jó, most is azt hallgatom. Sajna úgy tűnik, hogy az elég kevés, hogy a zenei ízlésünk egyezik. Viszont találtam a Tom Jones albumon egy elég jó zenét, ami stílusosan ide illik: Release me!!!!! Szerettem volna olyan színesen szagosan belinkelni a videót mint, ahogy a többiek teszik, de nem tudom hogy kell. Mindenestre itt a link.
Oldal ajánlása emailben
X