Egyszerűen nem értem a pasikat…
2008 szeptember 23. | Szerző: suni25
Itt állok (bocs ülök) 26 évesen és be kell ismernem,
egyáltalán nem értem a férfiakat. Már azt hittem, hogy elég sokat tapasztaltam,
elég sok pofont kaptam, elég sok félét láttam (mégha felületesen is), de ennek
ellenére nem tudom megfejteni őket, sőt… Szerintem teljesen más nyelven
beszélünk és mást gondolunk. Vagy csak én vagyok ennyire félresikerült, hogy
már lassan vén fejjel sem tudom értelmezni a jeleiket? Így nem egyszerű azért
esetleg újra belevágni a párkeresésbe. Legalábbis nem sok jóval kecsegtet. Jó
be is paráztam. Elég rendesen be is fordultam tegnap estére, aminek az lett a
következménye, hogy reggel az iwiw-es adatlapomról gyakorlatilag minden
adatomat kitöröltem (igen, azt is hogy kapcsolatban) és levettem a képeket MINDET!!!.
Kíváncsi vagyok a párom mikor fogja
kiszúrni. Előfordulhat, hogy nagy vita és kiakadás lesz belőle, szóval ki kell
találnom valami jó dumát, miért tettem. Tulajdonképpen
még én sem tudom miért, valszeg egy kicsit el akarok bújni a világ elől. Most
kellene valami remete táborba vonulnom és gondolkoznom. Csak sajna ez kevésbé
kivitelezhető.
Tegnap fodrász. Elég jó lett a hajam. A színét maximálisan
eltaláltuk, igazán szép lett. A múltkor úgy éreztem kicsit szürke lett benne a
barna és ezért az egész fejemet szürke kisegérnek éreztem. Így most a szőke
mellé került bele melegebb barna, ami tényleg szép. Na persze, de miről is szól
igazán ez a fodrászoltatás??? Hát RÓLA, csupa nagybetűvel. Érdekes, mert eddig
nem láttam Fodrászkát annyira jóképűnek, bár többen azt mondták rá. Eddig
mindig a fáradt enyhén ráncos arca tűnt fel és a kapa foga, most pedig annyira
szépnek láttam, hogy csak na… Lehet, hogy csak ki volt pihenve. Mindegy nem ez
a lényeg. Eddig is tetszett, kapa fog ide vagy oda. Azt írtam korábban, hogy
tutira levegőnek fog nézni. Na neeem. Képzeljétek, mintha mi sem történt volna.
Valószínűleg az Ő lelkében tényleg nem történt semmi. Ráadásul ő kezdett el
húzni tegnap, nem is kicsit, de mivel nem kicsit voltam morcos hangulatban, azt
hiszem most végleg lehűtöttem. Mivel most vágatni nem akartam, ezért megkértem
süsse be göndörkére a hajam. Mit ez kiderült abból a szempontból nem volt túl
jó ötlet, mivel az összes fodrásztanuló és kis fodrász ott sertepertélt, hogy
nézzék és gyakorolják a vadiúj sütővassal a hajam bodorítását. Mi vagyok én kísérleti
juh???? (a végére tényleg úgy néztem ki, mint egy bari). Szóval kettesben való
beszélgetésnek majdnem teljesen lőttek, helyesebben cirka 5 percre
korlátozódott. Egy idő után alább hagyott a nézőközönség lelkesedése, és már
csak egy tanuló kicsajjal közösen csinálták a hajamat, amikor is beindult a
drága. Közölte, hogy: „tényleg jó lett a hajad színe, ezeken a szürke hideg
reggeleken jól mutat, hogy a hajad nem szürke, mert azok a szürke hideg
reggelek.” NA köpni nyelni nem tudtam. Mondtam, hogy tényleg nagyon hideg van
reggelente, erre ő még rárakott két lapáttal, hogy hát a trolikon biztos van
fűtés, nem??? Szegény kiscsajnak szerintem fogalma sem volt miért beszélünk
ilyen hülyeségekről. Én meg csak pirultam pirultam. Ráadásul mikor csinálta a
hajam mindig olyan közel állt hozzám, hogy a lába hozzáérjem a kezemhez. Bár én
sem húztam el az útból az biztos… Jó volt hozzáérni. Aztán az utolsó 5 percben
szólt a kiscsajnak, hogy most már befejezi ő hajam. Na ekkor kicsit kifakadtam.
Mondtam neki, hogy nagyon szemtelen ám, hogy a reggeleket hozza szóba. A
válasza az volt, hogy miért én akartam azt, hogy többet nem fuvarozzon el. Erre
először csak annyit kérdeztem, hogy jobb ez így, nem??? Na ekkor láttam, hogy
szemeiben a teljes értetlenség tükröződik. És akkor jött az őszinteségi roham, valamit
meg kell magyaráznom, tisztáznom kell. Mondtam, hogy szerintem ez egy jó és
izgalmas játék volt (erre bőszen helyeselt). De amikor folytattam egy kicsit
lefagyott az arcáról a mosoly. Közöltem vele, hogy amíg mindkét fél játéknak
tartja, addig vicces, de amikor az egyik fél már többet képzel bele, mint ami,
akkor ha elég okos abbahagyja a játékot. Na ekkor jöttem rá, hogy Ő egyáltalán
nem vágott soha semmit, sőt. Hirtelen azt láttam az arcán, hogy megrökönyödik,
és azt hiszi, hogy én rá célzok, hogy ő többet gondolt bele. Ekkor kicsit
kiakadva, kérdően felelősségre vont, hogy miért ki képzelt bele többet. Azt
hitte, hogy rá célzok. Sajna ekkor be kellett vallanom, hogy én voltam. Szóval
a szerelem vallásról ennyit. Bár egyáltalán nem éreztem cikinek. Sőt örülök,
hogy végre mindkettőnk fejében a helyére kerültek talán a dolgok. Persze 100
%-osan még ekkor sem tudta abbahagyni a játékot, mert ezután amikor kértem,
hogy mutasson nekem valami hajvasaló kencét, akkor úgy adta a dobozt a kezembe,
hogy nem engedte el, hanem ő is fogta a dobozt, úgy hogy közben hozzáért a
kezemhez és simogatta.
A következtetések. Ő mindig is csak játszani akart, soha nem
akart többet. De persze élvezte ezt a játékot. Fel se merült benne, hogy én egy
kicsit többet gondolok bele a dologba. Valszeg korábban azt a mondatomat, hogy
én szeretném őt megismerni szintén a játék részeként fogta fel, és egyáltalán
nem vette komolyan. Amikor azt írtam neki, hogy nem vegyen fel reggelente,
fogalma nem volt, hogy ezt miért kérem. Lehet, hogy arra gondolt, hogy félek
hogy valaki meglát vagy unom a játékot vagy hasonlók. De annyira sem érdekelte,
hogy megkérdezze az okát. Az fel sem merült benne, hogy a kelleténél többet
érzek iránta. Szóval eléggé nem tudok egyértelmű jeleket adni a másik fél
számára, ami kicsit aggasztó. Raádásul mérhetetlenül naív is vagyok. Mindesetre
mostmár tiszta a szitu számára is, a játéknak vége. Tényleg jó játék volt, én
is sajnálom. Csak sajna igen veszélyes… Jobb így. Talán kicsit már túl is
tettem magam rajta.
Persze kiderült, hogy ő pénteken volt bulizni, ott ahol én
szombaton. Ergó bármelyik nap mentem volna, bonyodalom lett volna rendesen. Egy
kicsit jobban örülök, hogy szombaton mentem, mert arra a szombat estére még így
is borzongással gondolok. Pedig ennyi volt.
És ez a kiakadásom másik oka. Kedves szemű nem hív és nem is
fog. Persze lehet, hogy éppen elutazott vagy elnyelte a föld, mert vasárnap dél
óta az iwiw-re sem jelentkezett be (bár ő ne szokott olyan sűrűn). Sajna a föld
elnyelésen túl semmi nem kisfogás a nem jelentkezésre, ha a világ végére
utazott volna, akkor is tudna jelentkezni. Azaz nem akar. És ez az amit pláne
nem értek a szombat éjszaka után. Kétlem, hogy szombaton csak le akart volna
teperni, mert ez már az első pillanatban egyértelmű volt, hogy nem fog. Ráadásul
azt mondta, hogy az elmúlt fél évben csak egy csajjal volt, akivel nemrég zárta
le a dolgot. A legvalószínűbb, hogy annyira nem tetszem neki, hogy komolyan
gondolja a dolgot. Csak éppen a szombati viselkedése egyáltalán nem ezt mutatta.
De kezdem azt hinni, hogy az én kódfejtő képességeim mondtak maximálisan
csődöt. Mindegy ez van, leválok a témáról. Megpróbálom jó gyorsan kiverni a fejemből.
Az egészben most nem is az bosszant, hogy egyik kiszemelt
sem kíváncsi annyira rám. Nem tetszhetünk mindenkinek. Hanem, hogy ennyire nem
értem a jeleiket, a gondolataikat. Elvileg elég magas az IQ-m, elvégeztem egy
egyetemet, de pasik nyelvéhez egyszerűen hülye vagyok. Ráaádsul most ezeket a dolgokat igazán senkivel sem tudom
megosztani, mert a barátnőimet nem szeretném ezekbe beavatni. Pedig lehet, hogy
ők rögtön azt mondanák, hogy minden mennyire egyértelmű és én nem látom a fától
az erdőt. Nem kicsit van elegem.
Hogy jó híreket is mondjak. A fogyásom egész jól halad. Már
57.7 voltam reggel, azaz majdnem 3 lement már, és az egyik kollegám is
megjegyezte, hogy fogytam. Azon gondolkozok, hogy nem ártana új cél kitűzni, ha
már ilyen jól megy. Mondjuk az 55 kg-ot.
<>
Egy életed van…..
2008 szeptember 22. | Szerző: suni25
Kedves szemű embert már ismerem egy ideje és nagyon pozitív
véleménnyel vagyok róla, sőt…. Bár azt hiszem egy korábbi bejegyzésemben „milliomos
kis ő-nek tituáltam”. Mindenestre kedves szemű nagyon intelligens és tetemes
élettapasztalattal rendelkezik. Szerinte nem vagyok szerelmes… Ha leírom a
szombat este történteket, akkor majd azt mondjátok szerintetek se… Lépnem
kellene a kapcsolatomból, az mindegy hová, csak el, pedig tulajdonképpen jól
érzem magam, de talán érezhetném jobban is. A páromra néha úgy érzem, hogy úgy
tekintek, mint egy jó barátra, jó vele programozni, edzeni, stb. ja, az is jó,
csak van amikor közben másra gondolok. Szóval olyan mint egy lakótárssal, aki
jó, hogy ott van, mert nem vagy egyedül. Tény, hogy hiányozna, ha nem lenne, de
lehet így valakivel jövőt tervezni? Min is múlik a szerelem? Mi is a szerelem
valójában? Nehéz kérdés, és én most nem tudom a választ. Na mindegy nem
elmélkedek tovább.
A szombat este történtek. Jaj!!!! Elmentünk a barátnőmmel bulizni,
az nagy Budapest egyik felkapott szórakozóhelyére, ahová régen elég sokat
jártam. Péntek helyett szombat lett belőle, amit kicsit sajnáltam (valahol ott
legbelül) mert tudtam, hogy kedves szemű emberünk péntekente jár oda. Mindegy
gondoltam egyébként sem számít az ember, túl nagy falat nekem. Erre kb. egy
órája ültünk a bárpultnál, amikor a szokásos helyen (mindig ugyanott áll)
elkaptam kedves szemű gyönyörű barna szempárjait. Teljesen megdöbbentem
magamon, mert a szíven vadul elkezdett kalapálni és azt éreztem kiugrik azonnal
a helyéről. Sőt, rögtön oda is akartam menni hozzá, de az első lépés után
rájöttem, hogy nem ez a legjobb taktika. Persze ekkor már két fiatalember vagy
fél órája erősen stírölt minket, kedves szeműtől 10 méternyire.
Mielőtt folytatnám az előzmények
kedves szeműről:
Kedves szeművel kb. fél éve
találkoztam először. Helyesebben már korábban is ismertem, mert a lelkem sajna
szerepelt a médiában (már nem). Évekkel ezelőtt is nagyon tetszett és vad bulizós
korszakomban, valszeg ezerszer ellejtettem előtte, ugyan még barna hajjal,
kevésbé sportos alakkal és valószínűleg kevésbé szalonképes állapotban. Mindig
vártam, hogy észrevegyen és odajöjjön hozzám, de soha nem tette. Elkönyveltem,
hogy túl nagy falat lenne Ő nekem. Aztán fél éve (a párommal való eddigi
legnagyobb balhé után) letévedtem a szórakozóhelyre, ahol péntekente feltűnik. Ekkor
valamennyit ittam már, de szerencsére nem sokat, éppen csak annyit, hogy a
szokásosnál szemtelenebb és nagyobb szájú legyek. És odaléptem hozzá. Szegényt
elkezdtem piszkálni, hogy már lassan három éve látom itt (ugyan én az elmúlt
fél évben akkor voltam először, de előtte majdnem minden héten). Ráadásul ez meglehetősen
elkeserítő, hogy még mindig ott ácsorog, mivel felettébb jóképű, igényes,
normálisnak tűnik és sajnos a médiából tudhatja az ember, hogy nincs is rosszul
elengedve anyagilag. És ő lassan 3 éve egyedül van. Tetszett neki ez a
piszkálódás, és a végén kb. egy órát beszélgettünk és poénkodtunk. ÉS csodák csodája
néhány nappal később, már egy étteremben ebédeltünk, ahol ismét
megállapítottam, hogy szép szemű nem elég, hogy kora ellenére fergetegesen is
néz ki, de elképesztően értelmes és kedves is. Az ebéd után még küldött egy
email, hogy köszöni az ebédet, de nem keresett többé (akkor is tudta, hogy van
barátom). Egyszer írt egy smst, hogy megyek-e akkor este bulizni. De nem voltam
Pesten, sőt kicsit be is sértődtem (de ezt nem írtam neki), hogy miért nem
randira hív, hanem csak úgy bulizgatni. Aztán egyszer valami rossz pillanatomban,
én írtam neki és válaszolt is csupa kedveset, de egyszer csak ennek az
smsezésnek is vége szakadt. Szerinte én nem írtam többet. Néha eszembe jutott,
de magamban lezártam azzal, hogy nem tetszhetek mindenkinek, főleg olyan
valakinek, akinek a mércéje annyira magasan van, mint neki. Gyakorlatilag el is
felejtettem, míg nem szombaton megláttam.
Szóval vissza a most szombathoz. A már említett két
fiatalember addig addig nézett mindet, még szóltak, hogy menjünk oda hozzájuk.
Nem a két fiú miatt örültem ennek ennyire, hanem mert gyakorlatilag két lépés
távolságra kerültem kedves szeműhöz. Jól is jött ki, amikor éppen a tömegben
verekedtünk újdonsült hódolóink felé, elkaptam kedves szemű szép szemeit és
köszöntem neki. A fejem teszem rá, hogy azt hitte éppen hozzá igyekszem, de nem…
Ott beszélgettünk a fiatalemberekkel előtte. Amikor is szerencsére az egyik
fiatalember valami lánykákkal arrább ment, a másik pedig elment mosdóba. Ekkor
az alkalmat megragadva újra kedves szemű felé tekingettem, aki persze azonnal
kiszúrt és itt volt az alkalom a kommunikációra. Messziről megpróbáltam
megkérdezni, hogy hogy van, de a zaj és a tömeg miatt ez kevésbé volt kivitelezhető.
Akkor megpróbáltam odalépni hozzá, de a tömeg megint el akart sodorni és ekkor
kinyújtotta a kezét és megfogta az enyémet hogy segítsen (és kb. egész este alatt
nem engedte el). Miután megkérdeztem, hogy hogy van, gyorsan távozni is
akartam, azzal a címszóval, hogy nem szeretném az esélyeit rontani a lányoknál.
De ebben a pillanatban közel húzott magához, és ragaszkodott hozzá, hogy
maradjak még. Több, mint két órán keresztül beszélgettünk. Továbbra is felettébb
normális embernek tartom és kifejezetten vonzónak. Ekkor azt hittem álmodok,
elképesztően jól éreztem magam, sőt sokszor mintha a külvilág is megszűnt volna körülöttünk
(legalábbis körülöttem). Egy idő után a kézfogásból áttért a hátsimogatásra és
néhány apró, romantikus és felettébb érzéki puszit is kaptam az arcomra és a
nyakamra. Sőt még volt, hogy magához húzott és jó szorosan átölelt. Az egyik
haverja megjegyezte, hogy ebből még nagy szerelem is lehet. Voltak pillanatok,
amikor a szép szemeivel úgy nézett rám, hogy még én is kezdtem ezt hinni. Aztán
úgy gondoltam, jobb ha hazamegyek, mielőtt veszélyesebbre fordul a szitu. Így
kb. két és fél óra csoda után felébredtem. Sajna az álomnak úgy tűnik végleg
vége.
Tegnap nagyon furán éreztem magam. Nem tudom tudjátok-e mit
éreztetetek, amikor először csókolóztatok életetekben. Én kb. 14-15 évese egy
suli buliban amikor először csókolóztam, másnap mentem apukámékkal rokonokhoz
vidékre. Egész nap csak mosolyogtam, hol nyilvánosan, hol magamba és azon az első
csókon gondolkoztam és újra és újra lejátszottam magamban. Tegnap ugyanígy
éreztem magam, teljesen megbolondultam. Aztán ma reggel nagy szomorúságba estem
(na ez az igazi jó jó effektus). Kezd megvilágosodni bennem, hogy a jelenlegi
helyzet biztosan nem tartható és nem jó így.
Jó lenne, ha kapnák egy lökést valahonnan, de úgy tűnik nem
fogok. Egyedül pedig még talán kicsit gyenge vagyok a döntéshez. Azaz továbbra
sem vagyok benne biztos, hogy találok olyat akivel hosszú távon jobban érzem
magam, mint a jelenlegi párommal. Na és itt jön kedves szemű örökigazsága: egy
életed van.
Őszintén bevallva azt hittem, hogy szépszemű már reggel
felhív, és vasárnap csak azért nem írt, mert nem akart nekem kellemetlenséget
okozni. Nem hívott még most sem, ergó ebből az jön le, hogy már nem is fog. Furcsa.
Szerintem tetszem neki, bár azt nem tudom, hogy eléggé tetszem-e, valószínűleg
Ő már nem megy bele olyanba, hogy a nőnek van valakije, mert annál intelligensebb.
Ugyan én sem mennék. De jó lenne egyszer kétszer háromszor beszélgetni egy kis időt,
hogy el tudjuk dönteni egyáltalán összeillünk-e. Úgy tűnik ő nem akarja ezt.
Bár a szombati néhány óra nem erről tanúskodott, ráadásul korábban sohasem
láttam senkivel ilyen intim közelségbe szórakozóhelyen, mint szombaton velem. Voltak
percek, amikor csak bámultunk egymás szemébe, ami egy nyüzsgő hangos
szórakozóhelyen eléggé érdekes. Más csak arra sem foghatom, hogy azért tette a
szépet, mert ivott. Soha nem iszik alkoholt. Persze ne maradtunk semmiben,
amikor eljöttem. Csak annyit mondtam neki, hogy most számtalan dolgot tudnék
kérdezni tőle, de nem merek, inkább közlök valamit: Jelentkezz, ha nem találtál
jobbat! Pedig úgy megkérdeztem volna, hogy hogyan tovább, mit akar tőlem, stb.
De nem mertem, pedig legalább nem várakoznák és epekednék hiába.
„Én esküszöm, hogy mosolyogsz még rám,
Én nem hiszem, hogy sosem érsz hozzám..”
Szóval nagyon rossz úton haladok és nagyon ideje lenne
rendbe tenni az életemet. De mondani könnyebb, mint csinálni.
érdekel. Pedig éjszaka vele álmodtam és nem szépszeművel. Kezdem úgy érezni
menekülök valahonnan.
<>
Cudar reggel volt…
2008 szeptember 17. | Szerző: suni25
Ma reggel megtörtént, ami már nagyon váratott magára. Fodrászka elhúzott előttem autóval reggel. Elég rossz volt. Pedig fűztem reggel a párom, hogy vigyem be dolgozni kocsival, de ő egy órával később ment. Valahogy éreztem, hogy ha BKV-zok akkor tuti fogom látni fodrászkát (a héten most dolgozott először) és így is lett. Jó idegbeteg is voltam előtte, és sajna most sem jobb a helyzet.
Ráadásul még vele is álmodtam. Egy kicsit bevonzottam a témát mi? Az álmomban az volt, hogy elmeséli, hogy terhes a barátnője. Amikor ezt mondta elsírtam magam, persze csak az álmomban. Na átmegyek álomfejtőbe: Az azt jelenti, hogy még nem tudtam teljesen lemondani róla és szeretném, hogy egy csoda folytán esetleg egyszer mégis… Illetve a totális és egyértelmű “elvesztése” (jó, jó soha nem is volt meg) nagyon fájna.
Pedig már elvesztettem, na jó nem szereztem meg. Két jó nagy pofon kéne nekem, hogy észhez térjek. Ráadásul reggel egy kicsit úgy éreztem akasztják a hóhért. A trolit pont lekéstem, ezért várnom kellett a megállóban. Kb. egy perc múlva fel is tűnt. Biztos voltam benne, hogy nem áll meg, de a szitu elég szar volt. A megálló előtt két sávos az út és ő persze véletlenül sem a belső sávban ment, hogy ne lássam. A sor ráadásul totál lelassult, így kb. 10 mínusz 2-vel süvített el előttem. Nem bírtam ki anélkül, hogy nem mosolyodjam el magam. Láttam, hogy a kocsiban nem előre, hanem felém fordítja a fejét és valszeg ő is mosolygott. De két perc múlva már sírni tudtam volna. A viccparádé az volt, hogy utána kb. még 10 percet kellett várnom a trolira, mert a nagy dugóban tutira elakadt. Kb. szétfagytam. Szóval jól megoldottam a szitut. Most fagyoskodhatok a megállóban még akkor is, ha nem engedek el miatta vagy két trolit. Nem baj jobb lesz ez így.
Persze hétfőn megyek hozzá fodrászoltatni. Nem bánnám, ha esetleg gyorsan elhúzna nyaralni és mégsem lenne ott. Valahogy most semmilyen szitut sem tudnék jó lereagálni vele kapcsolatban. A lehetőségek:
- 95 %, hogy tök közömbös lesz – na ezt piszkosul rosszul fog esni
- 4 %, hogy úgy fogja tovább húzni az agyam, ahogy eddig és kétértelműeket szól be
- 1 %, hogy rákérdez, hogy most mi a szitu, vagyis miért írtam azt az smst
Egyik sem jó, egyikre sem tudok reagálni. A legjobb az lesz, ha valami könyvbe mélyedek bele, amíg ott leszek. Azzal mérné a legnagyobb csapást, ha hozzám sem szólna. Ráadásul most vágatni sem akarok, viszont be akarom hullámosra süttetni a hajam. Ha ezt a műveletet kiadja valamelyik alkalmazottjának,akkor félő, hogy még ott elbőgöm magam. Na jó, azt tuti nem, max. belül a szívemben. Mindenestre ha ezen túl leszek, akkor két hónapig nyugi van nélküle, és az bőven elég időnek kell lennie, hogy kiírtsam kis agyamból.
A párommal egyébként most egész nyugi van, sőt a múlt hétvége is nagyon jól sikerült, csak ezt a mostanit nem várom. Pénteken jön a lánya. Ráadásul a barátnőm elhívott péntekre bulizni (még nem 100 %, mert benne annyira nem lehet megbízni). Otthon még csak jeleztem, hogy talán lesz ilyen, de már most tudom, hogy kiakadás lesz belőle. Pedig most nagyon jól esne egy kis kimozdulás, ráadásul már gondolom a Jam péntekek is beindultak, amiket én anno nagyon szerettem. Szóval minden pasizási szándék nélkül jó lenne kimozdulni. (Jane, tudom pasizhatnék is, de annyira nem tartom korrektnek ilyen formában – majd meglássuk). Szóval már nagyon várom pénteket, de az ezzel járó lelki terrort és a rákövetkező gyerekes szombatot vasárnapot sokkal kevésbé.
Ráadásul marhára nem értem a párom. Minden áron valami cabrio autót akar venni. Most kapott egy gagyi cégeset, ezért el akarja adni az meglévőt. Mert hát mindek fizessen havi 60 ezret annak a törlesztőjére. De már olyan autókat nézeget, amik marha sokat fogyasztanak, öregek, és két személyesek. Ráadásul bele akar rakni másfél milla megtakarított pénzt, meg hitelt, aminek 30 ezer a havi törlesztője. Nem is lenne ezzel gond ha nem az én 42 négyzetméteres lakásomban szoronganánk hárman minden második hétvégén (ugyanis még az exszel közös ház eladásában nem tudtak 3 éve megegyezni). Szóval kicsit viccparádénak tartanám, hogy 42 négyzetméteren élünk és bmw cabrióval járunk. Értem én, hogy egy pasinak fontosak az autók, de talán most kicsit mások lennének a prioritások. Ráadásul most nem szólok be neki, de nagyon jogos lenne. Eddig minden rezsit én fizettem. Múlt hónapban adott bele 15 ezret és megbeszéltük, hogy ezentúl ad havi 10 ezret a rezsikbe. (a tényleges ktg. 40 ezer / hó, szóval nem tudom, hogy jött ki neki a10 ezer). Persze az ehavit még esze ágában sem volt megemlíteni. De cabrió az kell. Én nem szólok. Mindegy jól hagyom hogy ő fizesse a nagybevásárlásokat (bár az előzőt én fizettem). Na jó dobjuk ezt a témát, mert nagyon anyagiasnak fogok tűnni. Pedig annyira nem érdekel ez az egész. A rezsi nem sokkal több, mióta nálam lakik, szóval eddig is fizettem nagyjából ugyanezt. Csak a hozzáállása bánt. Ráadásul mikor is használnánk a cabriót? Két hetente hétvégén? Mert hát hárman nem férünk bele, ugye? Tényleg megéri. Mondtam neki, hogy tutira öregszik és kell neki ez farokhosszabbítónak. Annyira nem tetszett neki. Bocs a kifakadásomért. Csak rossz, hogy tudom ez neki fontos. Jelenleg meg is engedheti magának. De ha komolyan gondolná a kapcsolatunkat, akkor inkább a közös otthon megteremtésén kellene fáradoznunk. Ráaádásul milyen jogon akadályoznám meg, főleg hogy neki ez annyira fontos. Mindegy, nem lehet mindenki egyforma. Nekem sokkal fontosabb lenne, hogy utazgassunk ide-oda, főleg amíg ketten vagyunk.
Na azért annyira nem rossz a helyzet. Én sokkal kedvesebb vagyok, mióta fodrászkát eltávolítottam, és jobban várom is a perceket, amiket vele tölthetek. Szóval minden hibája ellenére fontos nekem. Tutira nekem is van ezer idegesítő tulajdonságom,amiket ő tolerál.
Szóval fő a pozitív hozzáállás. Vidámság, sok mosoly. Ma megyek egy ajándékos cég vevőtalálkozós partyjára délután, aztán ki tudja hány helyes marketinges fiatalember lesz ott. Gyanítom a szám a nullához fog konvertálni. Meg egyébként is céges kari ajikat fogok nézni, nem pasikat. De lesz borkóstoló is… Legalább nem kell agyondolgoznom magam ma. Remélem csokiszökőkút is lesz és annyi a fogyókúrámnak. Ja gyakorlatilag egy hete semmit sem fogytam, pedig alig eszem. Király vagy Alexandra.
Egy kis vidámságosság:
<>
Álmaim állása repked a szemem előtt
2008 szeptember 12. | Szerző: suni25
Ma voltam egy állásinterjún. Tulajdonképpen nem keresek
másik munkát, de ha találok valami jó és izgalmas hirdetést elküldöm rá a
jelentkezésemet. Általában azt is beleírom, hogy milyen piszok sokat kérek,
hogy ne fárasszuk egymást feleslegesen abban az esetben, ha ez szóba se jöhet.
Néha felhívnak, elmegyek, aztán eddig nem jött össze. Az egyiknél majdnem, sőt
az nagyon tetszett volna, de így utólag lehet, hogy jobb is, hogy így történt,
mert nem az az ugródeszka szerű történet lett volna. Persze ott úgy utasítottak
vissza, hogy túl jó lennék pozira. Ráadásul még szerintem még komolyan is
gondolták.
holdingtól. Őszintén. Gőzőm nincs, hogy mikor jelentkeztem oda. Mostanában nem
sok jelentkezést küldtem el, és erre egyáltalán nem emlékeztem. Mindenesetre ha
már hívtak, gondoltam elmegyek. A bibi csak az volt, hogy néztem az elküldött
jelentkezéseket és mindegyiknek le került már az álláshirdetése, így nem tudtam
pontosan mire jelentkeztem. Egy volt a tuti marketingre.
attól is, hogy szimpi voltam-e a nőnek.
Nagyon kedves volt, de ebből azért nem lehet mélyre menő következtetéseket
levonni, mivel a HR-esek a legnagyobb spílerek. De a munka… Húúú az nagyon
tetszene. Bár jobb lett volna, ha előbb derül kii, hogy mi az, mert akkor
azokat a motívumokat hangsúlyozom eddigi tevékenységemben. Na mindegy, késő
bánat. A holdig gyakorlatilag egy új céget hoz létre és oda keresnek
marketingest, aki koordinálja az új irodák kialakítást, kampányát, egyszóval
mindent. Ráadásul nem a 0-ról kell kezdeni, mert a korábbi marketinges elment,
azaz már az elfogadott alapok meg vannak. Egyetlen hiba a sztoryban, hogy sokat
kellene utazni, én meg hát elég béna sofőr vagyok, és akkor még enyhén
fogalmaztam. De mindent el kell kezdeni egyszer.
ezt a területet, de valamiért csak felhívtak. Aztán meg fő a pozitív hozzáállás…
SZÓVAL, TUTIRA ENGEM FOGNAK VÁLASZTANI. Na most működjön ez a hülye titok, erre
gondolok és ezt fogom bevonzani. Király lesz.
az is nagy dolog lenne, ha leülhetnék interjúzni a vezetővel.
szövegét!!!!
Gyűlölöm az iwiw-et!
2008 szeptember 9. | Szerző: suni25
Persze én is rajta vagyok, de egyre inkább meggyőződésem,
hogy az ördög hozta létre. Milyen jó is volt régen. Még nem volt sms, wiw,
egyéb elektronikus kütyük amikkel viszályokat, félreértéseket, féltékenységet
lehetett volna szítani. Biztos másra is jó, de én most nem látom a fától az
erdőt.
Persze mindenki máshogy használja ezt a modern
kapcsolatépítő micsodát, amit úgy ahogy van le is tiltanék. Ugyanis nem kicsit
sérti az ember magánszféráját, bár az a bolond aki felteszi magát rá. De lehet
egyáltalán belőle kimaradni? Az ember úgy van összerakva, hogy neki is kell,
ami másnak van. Aztán egy bizonyos szám
fölött fellép a nyájhatás és mindenki (tisztelet a kivételnek) megy a tömeg
után. Birkák vagyunk vagy mi?
Mire is jó az iwiw?
-
Csekkolható vele, hogy ki mikor lép be (azaz
mikor van gépközleben, otthon, szabin stb.) Megdöbbentő, de szerintem az
emberek elég nagy része napi szintem belép, így elég jól átlátható az egyes
egyedek mozgása.
-
Ott vannak azok az fránya ismerősök. De ebből
alapvetően szerintem kevés következtetés vonható le, hacsak nem valamit
belekombinálunk. Pl: biztos egy szemét nőcsábász az illető, ha csak gyönyörű
modellek az ismerősei, pedig lehet, hogy csak ügynökségnél dolgozik, vagy
fodrász vagy valami… ergó nőcsábász
-
Ha valakinek csak bemutatkoztunk valahol és
kellően vájtfülűen hallgattunk a nevét, akkor zsupsz zsupsz be tudjuk jelölni,
a gyakorlatilag ismeretlen és máris van egy kapocs köztünk. Hányszor pasiztam
így…. Persze sohasem lesz jó vége, ha egy nő kezdeményez. Oda a vadászösztön.
-
Régen még azt is meglehetett nézni, hogy milyen
sorrendben keletkeztem a másik ismerősei. Jelentem, végeztem egy kis
kutatómunkát és most is meg lehet nézni: Wow.
-
ÉS még sorolhatnám…. Szóval csupa olyan dolgot
lehet megtudni az iwiw-en keresztül, amit egyébként nem tudhatnál. S sokszor
jobb is, ha nem tudsz. De persze az a legjobb, ha nem tudnak rólad.
Felháborodásom onnan jön, hogy a párom gmailes email címe egyéb okokból át van irányítva
az én mail fiókomra, és mióta ezt a címet tette a wiwen email címének minden
rendszerüzit (bejelölték, visszaigazolták, üzenetet kapott stb. én is megkapok).
Szóval elég sok értékes info vándorol át hozzám, de ezt nem tartom ám titkoban,
tud róla, hogy ez van. Meg is kért egyszer hogy ezt állítsam le, de a kívácsi
fáncsi fejem miatt, azt válaszoltam oldja meg maga. Azóta sem tiltotta le, de
megsúgom nem is tudja, hogy kell letiltani. Ráadásul valszeg nincs
titkolnivalója, mert nem zavarja különösebbe. De azt hiszem ma letiltom majd én,
ugyanis marhára idegesít. Ráadásul a párom sportot űz az iwiw-ből. Ami miatt
ölni tudnék. A múltkori céges bulink után még az én ügyfeleimet is
bejelölgette, akik nekem nem is ismerőseim Kivagyok tőle, de persze ő ezt nem
érti meg, mert szerinte csak „kapcsolati tőkét” épít. Jaja és is azt csináltam
a fodrászkával… Persze, ha tudná…
Így lassan 2000 ismerőse van. Na ne má’ még Csonka Picinek
sincs annyi, pedig az én pasim nem is celeb. Így naponta tömegesen jönnek a
Zsuzsa ismer, Kata ismerősnek jelölt, Kriszta üzenetet küldött neked. A falra mászom tőle. Az ismerősnek jelölt vagy
ismer dolgokat meg tudom nézni, hogy kit takar, és szerencsére tényleg
kapcsolati hálót épít a drága, mert zömében 55 éves, szétfolyós, férjezett asszonyocskákkal
bővíti kapcsolati rendszerét. De amikor valószínűleg az a Kriszta, aki két
napja belejelölte, még üzit is küldött, akkor kifordul a bicska a zsebemből. Ráadásul nem is csúnya
hölgyemény. Vagy egyszerűen nevezzük csak banyának. Sajna az üziket én nem
tudom megnézni, csak megkérdezni. Reggel óta persze azon puffogok, hogy mit
küldhetett neki Krisztina, a kivénhedt egyedülálló, ráncos liba. Biztos nem
azt, hogy látom az oldaladon a barátnőd képeit és milyen szép pár vagytok.
Ilyenkor jövök rá, hogy alapvetően nem is az iwiwet utálom,
hanem a nőket. Nekik nem szent ha a másiknak pasija van (persze itt is vannak
kivételek), simán bepróbálkoznak. Volt olyan, hogy egy nőcske üzengetett neki,
és egy rendezvényen összefutottunk vele, amikor is a jelenlétemben úgy ment el
mellette, hogy hozzádörgölőzött a páromhoz. Szerencsére ez az ő szemében is
gáz. De persze rendre kapja az üziket a nőcskéktől, van amit elmond, van amit
nem. Általában sajna elég hevesen tudom lereagálni ezeket.
Csak azon gondolkoztam el. Én nem jelölgetek, csak ha valakire
tényleg ráakadok és nagyon jól ismerem, és nagyon örülök neki. Azaz
gyakorlatilag fél évente kb. egyel nő az ismerősem száma. Neki naponta 5-el.
Gyakorlatilag soha nem kapok üzenetet, max. spameket, de nem próbálkozik nálam
senki, mert látják, hogy van párom. Nem is jelölgetek be pasikat, csak ha tudom,
hogy nem értheti félre. Na nála ez nem így van.
Szóval elégem van. Sírni tudnék. Tuti, hogy nem értetek meg,
mert gyerekes dolog az egész. ÉS csúnya dolog is a másik után nyomozni.De
bosszangat, hogy a pasimnak állandóan csajok üzengetnek. Ma megkérem, hogy
mutassa meg azt az üzenetet és aztán leveszem az emlékeztető üzenetek jelzést.
Amiről nem tudsz az nem fáj. Valszeg jól összeveszünk majd rajta, király lesz….
ÉS többet nem kapok üzit. Bár most már bárkinek meg tudom nézni az új
ismerőseit
J
Köszönjük IWIW!
Mindennapok apróságai
2008 szeptember 8. | Szerző: suni25
Fodrászka nem válaszolt és annyira nem is voltam szomorkás. Bár majd akkor leszek szomorkás, ha elhúz előttem autóval egyik reggel. De még a jövő muzsikája. Azért ma jól bejelentkeztem két hét múlva hétfőre fodrászoltatni. Megkérdeztem a telefonos kislánytól, hogy akkor már szabin lesz-e fodrászka. Elvileg nem, vagy legalábbis még nem tudni (lehet, hogy megtudja, hogy megyek és gyorsan elszalad valami naposabb helyre). Azért nem ennyire durva a helyzet. Jót mosolyogtam magamba, mert telefonos kislánynak meg kellett kérdezni a főnököt, hogy mehetek-e abban az időpontban, amit szerettem volna.És amikor beírt jó hangosan elismételte a nevem. Köszi… Tuti fodrászka is hallotta. Már éppen vártam volna, hogy én nem mehetek oda. Na jó, nem dramatizálom túl a szitut.Mindenesetre kíváncsi leszek, hogy fog viselkedni. Szerintem jégcsapként és hivatalosan… Az se lesz túl vidámságos, de legalább hasznos.
A hétvége nem telt túl jól, helyesebben nem dobódtam fel tőle. Szülőlátogatás volt. Szombaton a párom is jött a kislányával, majd este visszajöttek Pestre míg én maradtam. Az az igazság, hogy egész hétvégén tök magányosnak éreztem magam. Voltunk hármasba startndolni, de úgy éreztem magam mintha levegőből lennek. Valószínűleg a párom éppen csak nem akart terhelni a gyerekével, de azért tök rosszul esett, hogy minden bejelentés nélkül mentek a strandon ide-ode és engem szinte meg sem kérdeztek, hogy megyek-e. Persze Ő tuti úgy látja, hogy milyen jó fej volt, én meg úgy, hogy ennyi erővel egyedül is mehettem volna. Na mindegy.
Ráadásul valszeg azért szeretem én nagyon azt a bolond pasimat, mert egész éjszaka rémálmaim voltak. Először azt álmodtam, hogy hazudik nekem (megint- egyszer már volt ilyen, majdnem szakítotunk is), hogy céges tréning miatt nem alszik otthon. Egész héten ott lesz és szerda csüt ott is alszik (legalábbis azt mondta). Fő a bizalom. Aztán pedig azt álmodtam, hogy udvarol egy lánynak, én szembesítem vele, hogy tudok róla, és ő még nem is tagadja. Mind a kétszer sírva ébredtem fel az álomból. De nagyon édes volt, mert ő is felébredt és jó átölelt. Szóval csak jelent nekem valamit, ha ennyire kész vagyok a tudattól, hogy elveszítem. A pozitív hozzáállásom sajna még mindig nem százas, de próbálkozok, csak kifelé nem mindig ezt sikerül mutatni.
A fogyókúrám köszöni szépen jól van. Ma reggel mesfél kilóval voltam kevesebb, mint egy hete. Sajna állítólag ez csak vízveszteség és meg fog álni ez az ütemű fogyás. Pedig már csak 3 kilót kell leadnom és szép vékony leszek De már úgy ennék egy nagy adag tésztát vagy pizzát!!!! Hiba szénhidrátot nem lehet korpovit keksszel pótolni.
Üzlet a szerelem????
2008 szeptember 24. | Szerző: suni25
Végtelenül furcsa beszélgetésben volt részem ma reggel.
Különösen azért, mert a beszélgetést még én is kezdeményeztem, azzal a céllal,
hogy viszonylag tiszta vizet öntsek a pohárba. Hát megkaptam. A víz tiszta,
kristálytiszta…
Előző bejegyzésemben írtam, hogy nem értem a férfiakat.
Különösen a kedves szeműt, aki ugye szombaton, annyira kedves volt hozzám,
aztán jól nem jutott eszébe felhívni. Persze nem bírtam ki és tegnap írtam neki
egy smst. Válaszolt is, sőt a válaszában még vacsizni is elhívott. De mire a
válasza megérkezett, már rég megbántam, hogy jelentkeztem nála, ugyanis
átgondoltam, hogy ha ő nem ugyanazt érezte, amit én szombat este (azaz, hogy
alig várja a következő találkozást), akkor nem sok értelme van tovább
feszegetni ezt a témát. Egyszer már
ebédeltünk együtt, a vacsinak sem lenne így sokkal több folytatása. Ráadásul
pontosan ő az az ember, aki részletesen kifejtette, hogy ő nem találkozgat már
feleslegesen lányokkal, ha az első alkalommal nem érzi azt a pluszt, akkor
minek erőltesse. Van is valami barátnőféléje, aki inkább szerető státuszban
van, mert konkrétan megmondta a csajnak, hogy nem szerelmes belé (és nem is
lesz az), de jól érzi vele magát. A csaj pedig állítólag szerelmes és ez így jó
neki. Helyesebben nem jó, de kénytelen elviselni. Szombaton még azt mondta
kedves szemű, hogy a lánnyal egy hete befejezték ezt a témát, mert szegény
leányzó egyre inkább ráment a dologra lelkileg, és így jobb neki. Ennek
ellenére tegnapi smsében, azt írta, hogy azért az még annyira nincs lezárva. De
persze kedves szemű saját bevallás aszerint csak és kizárólag az igazit keresi,
és csak és kizárólag az erre esélyesekre hajlandó időt szánni. Szóval komoly a
kritériumrendszer és azt hittem szombaton átmentem a léc felett, de mivel nem
jelentkezett azt hiszem a kis lábam ujjával mégis csak leverhettem valahol az a
lécet.
Szóval a vacsi meghívására hírtelen nem tudtam válaszolni és
szerettem volna ezzel kapcsolatban telefonon beszélni vele. Nos, az ominózus
telefonos beszélgetés reggel esett meg. Gondoltam rákérdezek nála, hogy jól
érzem, hogy ha én nem jelentkezek, akkor ő nem keres. Erre még azt válaszolta,
hogy nem feltétlenül, csak majd valamikor. Köszi…. Ezután kezdtem magam elég
furán érezni a beszélgetés során. Mint egy üzleti tárgyaláson. Ő arra
hivatkozik, hogy őszinte minden körülmények között, ezért elmondja a
véleményét. Na jól elmondta. Kb. mint
egy teljesen vadidegen embernek egyszemélyes monológban kifejtette, hogy milyen
a jelenlegi élethelyzete, illetve, hogy az én élethelyzetem sem egyszerű. Ő nem
szeretné ha miatta szakítanék (na ezt én sem). Illetve hozzátette, hogy ő
szívesen találkozik velem, de viszonylag kicsit esélyt lát arra, hogy belém
szeressen, mert ha így érezné, akkor már szombaton mindent megtett volna hogy
legalább hazavigyen (ugyan felajánlotta). Mindezeket olyan tárgyilagossággal
közölte, mint ha azt mondta volna, hogy nem veszem meg ezt a lovat, mert
megszámoltam a fogait és azok ugyan rendben vannak, de mintha egy árnyalattal
sötétebb lenne a kelleténél, így nem biztos, hogy jó versenyló lenne belőle. Mi
ez itt lóvásár kérem? Vagy tetszem, vagy nem… A nemmel sincs semmi baj. Ok,
tök jó, hogy őszinte, de honnan tudhatja bárki is az első pillanatban, hogy
bele tud-e szeretni. Ráadásul a stílus volt a legzavaróbb, mintha egy tárgy
lennék. Legalábbis én így éreztem. Persze jó tárgyalópartnerhez híven átvettem
az ő stílusát, és megköszöntem a vacsorázási lehetőséget. Mivel így nekem ez
nem éri meg, főleg hogy hazudnom is kellene a páromnak (bár már sajna lehet,
hogy nem sokáig). Szóval elutasított a második milliárdos, enyhén önelégült,
szuperpasit aki eddigi életem során szembe jött velem. De se rá fütty. Jobb ez
így. Ha esetleg egyszer egyedül maradok még mindig bejelentkezhetek nála, hogy
beváltanám a vacsira a bónomat (bár valszeg akkor sem versenylónak, hanem
egyszer kipróbálós hátaslónak „venne” meg). Egyébként egy kicsit még sajnálom
is emberünket, annyira biztos abban, hogy ő rögtön leszűri egy nőről, hogy a
nagy ő áll-e előtte, hogy 4 éve nem volt normális kapcsolata. Esetleg, ha
nőkhöz nem megvehető tárgyként, a
kapcsolatokra pedig nem mint egy
üzleti folyamatra tekintene, hanem
emberként viszonyulna a nőkhöz, akkor egyszerűbb lenne neki is.
Sajnos a párommal elég rosszul alakulnak a dolgok. Nem
véletlenül. Vasárnap és hétfőn este én bújtam ágyba korán (vasárnap fáradtságra,
hétfőn pedig betegségre hivatkozva – nagyjából így is volt), de tegnap ő húzott
el fél 10 kor aludni. Persze előtte sikerült összevitatkoznunk. Az a durva,
hogy már alig emlékszem, hogy min. Azt mondta, hogy én állandóan eljárogatok
ide-oda. Most hétvégén voltam az évben harmadszorra bulizni nélküle. De persze amikor mondtam, hogy én direkt
szervezek programot a gyerekes hétvégére akkor kiakadt és közölte, hogy akkor ő
majd a kettesben lévő hétvégénkre szervezi a programot. Egyszerűen nem érzi a
lényeget. Ráadásul most hétvégén is minden programot én találtam ki, csupa olyanokat amit
a gyerek is élvez. De én vagyok a rossz. Azt is a szememre vetette, hogy én
miért szidom őt, hogy állandóan focit néz, vagy autókat a neten esténként.
Mert.. De mikor én elkezdek olvasni, amíg ő a meccseit nézi, akkor meg be van
sértődve. Komolyan nem értem. A vicc az egészben, hogy reggel egy ilyen balhé
után úgy kel fel, mintha mi sem történt
volna. Szóval még meg sem tudjuk beszélni a dolgokat. Pedig nagyon tisztába
kellene rázni a dolgokat (együtt vagy külön), mert ez így nem jó. Lehet, hogy
le kellene vele ülnöm üzleti tárgyalni
J
Már megtanultam a módszert.
<>
Oldal ajánlása emailben
X